Sokszor merülnek fel a címben szereplő kérdések a környezetemben, a tanítványaimtól, és a hozzám forduló érdeklődőktől is. Emiatt szeretnék írni erről pár gondolatot.
Kinek/Kiknek?
Alapvetően minden kutya alkalmas a Hoopers sportra. Legyen bármilyen fajtájú, nagyságú, ivarú. Sőt, azt mondhatnám, hogy ez a sport mindazoknak szól, akiknek a kedvence szeret sétálni, futni, tanulni. Nem számít, hogy kicsi, nagy, fiatal vagy éppen idős. Mindezt játékosan tanítjuk, így az egész folyamat rendkívül szórakoztató mind a kutya, mind a gazdi számára.
A hoopersben nem kell akadályokat ugrálni, így a nagytestű és a kistestű kutyák számára is megfelelő ez a sport. Az ízületek, szalagok nem kerülnek nagy terhelés alá, és így a sérülés veszélye szinte elenyésző. Sőt, mivel maga a feladat elvégzése közben egy kontrollált környezetben – zárt pályán a gazdi és az oktató felügyelete alatt – van a kutya, így egy átlagos erdei kirándulásnál is alacsonyabb a sérülés veszélye a számukra.
És, hogy rólunk emberekről is ejtsünk néhány gondolatot. Sokan mondják, hogy olyan jó lenne valamit közösen csinálni a kutyával, de ők (gazdik) nem elég ügyesek az agilityhez. A leggyakrabban elhangzó indokok közé tartozik pl.: túl idős vagyok, nekem nem megy a futás, a kutyám úgyis gyorsabb, mint én – ez nagyjából persze mindenkire igaz. Nos, ez a Hoopers esetén egyáltalán nem lehet probléma, hiszen az órák során azt tanítjuk meg a kutyáknak, hogy hogyan legyenek önállóak, irányíthatóak kisebb, majd nagyobb távolságokról. Hogyan oldjanak meg kombinációkat az irányításunk alatt. Ehhez nekünk maximum sétálni kell a tréningek elején, de már a kezdetektől az a célunk, hogy a gazdi egy adott pályapontról (ún.: négyzetből) tudja irányítani a kutyáját bizonyos vezényszavak segítségével. Így mindkét fél és sokak számára kölcsönösen élvezhetővé és elérhetővé válik ez a sport.
Miért?
Ez egy remek kiegészítő “életmód foglalkozás” lehet kutya és gazda számára. A hétköznapok során és a kutyaiskolai foglalkozások alkalmával, általában kontrollált helyzeteket tanítanak a gazdiknak és a kutyáknak egyaránt, illetve ezt gyakoroljuk mi magunk is leginkább a kedvencünkkel. Hogyan oldjunk meg olyan kardinális jellegű helyzeteket, amik a mindennapok során gyakran előfordulnak, és sokaknak nehézségeket okozhatnak. Pl.: találkozás egy másik kutyával, póráz séta, ül/fekszik, helyben maradás stb. Ezek a feladatok mind elengedhetetlenek és szükségszerűek a kedvencünk tréningezése során. De olykor jó úgymond ledobni a kötelékeket, a szigorú szabályokat, és ilyenformán is élvezni a tanulás, és szabadon mozgás adta lehetőségeket.
Persze a félreértések elkerülése végett, itt nem arról van szó, hogy a Hoopershez nem kell fegyelem, nem kellenek szabályok. Igenis kellenek, itt is elengedhetetlen, hogy behívható legyen a kutyánk, tudjon legalább ülni, vagy feküdni kérésre, és egy minimális helyben maradás sem feltétlenül gond ha már tanítva van a kedvencünknek, azonban a fő fókusz itt arra helyeződik, hogyan dolgozzon a kutya tőlünk távolabb is VELÜNK!
Petra